Út az egykori vasfüggöny mentén

Az, hogy egy túraútvonalnak hány fajta „olvasata” van jól tetten érhető a Vasfüggöny Túraútvonal esetében is. A nyugati országhatár mentén húzódó útvonalat van, aki örökség útként szemléli. S valóban az út emlékeztet arra, hogy hosszú időn keresztül itt húzódott a két világrendszer határa. Azt a területet, amelyen a zöld sáv jelzésű ösvény vezet, pár évtizeddel ezelőtt még megközelíteni sem volt szabad. A készülő magyarországi útszakasz fontos állomásai a zárt övezethez, ne szégyelljük kimondani,- a diktatúrához - kötődő „emlékező helyek”.

Csupán példaként sorolok fel közülük néhányat:

- A szlovák – magyar – osztrák hármashatár

- „A híd Andaunál” – A Keleti főcsatorna hídja Mosontarcsa (Andau) közelében. 1956 késő őszén ezen a hídon keresztül menekült nyugatra több tízezer honfitársunk.

- A Páneurópai Piknik emlékhelye Sopronpusztánál. 1989 augusztusában az NDK-sok átengedésével itt kezdődött el a vasfüggöny lebontása.

- Felsőcsatár – Vasfüggöny Múzeum – Goják Sándor által létrehozott magánmúzeum hitelesen mutatja be és szemlélteti a vasfüggöny működését („a taposóaknáktól a S 100-as jelzőrendszerig”)

- Magyarbüks – település Csákánydoroszlótól északra, amelynek német nemzetiségű lakói 1946-ban a kitelepítés elől egyetlen éjszaka alatt elszöktek.

- Felsőrönök – Szent Imre templom – A határ közvetlen közelében álló neogót templomot évtizedeken át magasfigyelőnek használta a katonaság. Egészen addig, amíg az 1989-re már szinte végromlásra jutott.

- Szlovén – magyar – osztrák hármashatár

Szép számmal vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a Vasfüggöny Út mentén alig akad „kulturális látnivaló”. Tévednek. A Vasfüggöny Utat tekinthetjük kulturális útnak is. A kérdés inkább az, vajon egy 2-300 oldalas kalauz elegendő lenne a Rajkától Zákányig tartó útszakasz kultúrtörténeti látnivalóinak bemutatására. Természetesen csak az út közvetlen közelében lévő látnivalókkal számolnánk. Tucatnyi vármaradvány az őskori földváraktól egészen a XIX. század közepén épült őrtilosi „Festung”-ig. Az útvonal közelében van Velemér már sokak által ismert koragót temploma, de jóval kevesebben ismerik Albertkázmér puszta szép neogót templomát. A népi építészet emlékeivel a hatásávba került szőlőhegyeken találkozhatunk. Pl. a kotormányi és a lendvakecskési hegyen.

Vannak, kik féltik a határsávot a turistáktól. Kicsit igazuk van. A határ menti terület évtizedeken át szinte érintetlen volt. Ez az „érintetlenség” mára megszűnt. Nem a túrázók vagy egy készülő jelzett út számolta, számolja föl, hanem maga az élet. Ezzel együtt a Vasfüggöny Út zöld út is, amelyik igen fontos védett területeket (Fertő-hansági Nemzeti Park, Őrségi Nemzeti Park, stb.) érint. A túrázók többsége szerintem felelősséggel és illő alázattal viselkedik a természetben. Megérti azt is, ha pl. azt mondjuk neki, hogy márciustól májusig ne ezt az utat használd, hanem a másikat.

Arra, hogy hol húzódik Zala és Somogy határa nem nagyon figyelünk túráink során – úgy gondoljuk nincs neki jelentősége. Négy évvel ezelőtt, amikor a Vasfüggöny Út első jelzései készültek, még izgalmas dolog volt a határ közvetlen közelében járni. Akkor, ha a Kőszegi-hegység osztrák oldalára szervezett túránk végén nem kerültünk a határátkelő felé, hanem „direktben” jöttünk át, erősen izgultunk, talán még némi bűntudatunk is volt, hogy megszegtük a szabályokat.

Ma már arra sem nagyon ügyelünk arra, hogy mikor lépjük át az erdőben az osztrák – magyar határt. Persze előbb vagy utóbb észrevesszük, jelez a telefonunk, szolgáltatót váltottunk …

Négy évvel ezelőtt még azt hittem, ha a határvonal jelképessé válik, eltűnik az izgalom, s a Vasfüggöny Út számomra is érdektelenné válik. Nem ez történt, az izgalom eltűnt, fölváltotta egyfajta természetes érdeklődés, alkalmanként rácsodálkozás. Jó a dolgokat egészben látni, a túloldalról is megnézni. Ahogy ezt leírtam, már bele is pirultam – micsoda közhely, de eszembe jutott, nemrég a Pinka-szurdokban – kicsit letérve a Vasfüggöny Útról, nem a magyar, hanem az osztrák oldalon mentem fölfelé. Onnan néztem át a mi oldalunkra. El is határoztam, hogy ahogy jobb idő lesz. Szervezek oda egy nyílt túrát. Bozót is lesz, tüske, galagonya, miegymás – de mindenképpen szeretném onnan megmutatni a szurdok magyar oldalát.

Orbán Róbert

Megjelent a Magyar Túrázó (a Magyar Turista betétlapja) 2010. márciusi számában.