2010. október 21.

Magyarbüks - Ungarisch Bieling


Magyarbüks - Eltűnt falu a Strém völgyében
(Az írás a Magyar Turista 2006. májusi számában jelent meg.)


A készülő „Vasfüggöny túraútvonal” egyik izgalmas szakasza Csákánydoroszlótól északra, a Strém völgyében vezet majd. Valószínűnek tartom, lesznek, akik az út vonalvezetését vitatni fogják, hiszen a jelzett ösvényt az itteni vaddisznós kert három méteres kerítése körülbelül hat kilométer hosszan ténylegesen az ország szélére szorítja. Magyar terület felé rövidítési lehetőség nincs, szükséghelyzetben „menekülési útvonalat” csak Ausztria felé találunk. A kerítés melletti szűk sávban több helyen a bozótosban kell bujkálnunk, csábít majd bennünket a szabad terület, a zöld pázsit, de az már a határvonal túloldalán van.
Kemestaródfa felől érkezve nem egészen egy kilométerrel azt követően, hogy mellénk csatlakozik a kerítés, parányi temetőbe érünk. Magyarbüksön járunk, a faluból csupán ez az elhanyagolt sírkert maradt.
……. Hatvan évvel ezelőtt, 1946 májusában a csákánydoroszlói jegyző a következő jelentést küldte a közellátási kormánybiztosnak: „Tisztelettel értesítem, hogy a Magyarbüksön lévő svábok a kitelepítés elől kiszöktek és a teheneiket is átvitték a határon.”
Magyarbüks a XX. században közigazgatási szempontból már nem volt önálló falu. Nagycsákányhoz (Csákánydoroszlóhoz) tartozott. A Strém-patak jobb partján a dombok alatt megbúvó község mindössze 9 - 10 portából álló apró település volt haranglábbal, vízimalommal, saját temetővel. Lakói inkább húztak a szintén német nyelvet beszélő, de csak negyedórányira levő Karácsfához és Németbükshöz (Deutschbieling), mint az egy - másfél órás utat jelentő, magyar Csákánydoroszlóhoz. Az itt élő katolikusok még a két világháború között is Karácsfára jártak misére. (A templom mellett áll a környékbeli települések világháborús áldozataira emlékeztető obeliszk, amelyre a magyarbüksi elesettek neveit tartalmazó táblát helyeztek.) Bármilyen furcsa, de még a gyerekek is karácsfai iskolát látogatták. A harmincas években a magyar hatóságok többször kísérletet tettek arra, hogy ezen az állapoton változtassanak, de sikertelenül. Kínos dolognak érezték, hogy a magyar állampolgárságú gyerekek egy idegen ország iskolájának tanulói. Olyan rosszak voltak az útviszonyok, hogy a csákányi iskolába a gyerekek a téli időben nem tudtak eljutni. Próbálkoztak azzal is, hogy az egyik tanító jár ki hetente egyszer a gyerekeket okítani, de kiderült, hogy a magyarbüksi nebulók egyáltalán nem értik a magyar nyelvet.
Régi település volt, ennek bizonyítékai a Strém fölötti magaslaton álló vármaradványok. Szerencsénkre a vadkerítésen kívül maradt, ha a lombok nem takarnánk előlünk a kilátást, a várból pompás kitekintés nyílna a Strém és a Pinka völgyére. A feltehetőleg az Árpád-korban épült erődítmény egyik feladata minden bizonnyal a Németújvár (Güssing) felé vezető út figyelése, ellenőrzése volt. A legenda szerint a büksiek őseit a Batthyányiak telepítették le a XVI. században, akik itt szénégetéssel, fakitermeléssel, földműveléssel foglalkoztak.
A Körmend - Szentgotthárd vonaltól északra több német lakosságú szórványfalu is maradt a trianoni határ meghúzása után Magyarországon, így Rábafüzes, Rönök, Jakabháza és Nemesmedves. 1946 tavaszán elrendelték a német lakosság kitelepítését, megindult a németek elleni hangulatkeltés is, erre példa a szentgotthárdi újságban megjelent versike is, amely így kezdődik: " Porban hever Európa, németre vár akasztófa …" A magyarbüksiek nem akarták megvárni a szervezett elszállítást, állataikkal, mozdítható gazdasági eszközeikkel együtt egyetlen éjszaka alatt "átszöktek" a határon. Az elhagyott német házakba néhány évre új telepesek érkeztek, általában szegény-sorsú emberek a környék egykori uradalmi majorjaiból. A határsáv kialakítása miatt nekik is rövidesen el kellet költözniük. Magyarbüksön az "őslakosok" közül csupán egyetlen özvegyasszony, Rézi néni maradt hátra és "tartott ki" még évtizedekig. Ő - úgy beszélik - azért nem ment el a többiekkel, mert férjét várta haza a hadifogságból.
A határsávbelieket, főleg azokat, akik erdős vidéken, szórványtelepüléseken éltek nehéz volt ellenőrizni. Ahogy lehet, nehezítették az életüket és próbálták őket elköltözésre bírni. Nem ritkán adminisztratív módszereket is alkalmaztak, jellemző a korra az az 1949-ben kelt belügyminisztériumi utasítás, amely szerint "cigányok a határsávban nem lakhatnak".
Magyarbüks épületeit a hatvanas években lebontották, a település helyére erdőt telepítettek. Az egykori falu területe ma nem látogatható, mert egy kerítéssel elzárt, nagy területű vadaspark része lett. Csupán a közvetlenül a határon lévő temető az, amelyik kívül került a kerítésen.
…… A kitelepítéssel büntetett közeli német falvak között van egy, amely közismerté vált. Talán sokan emlékeznek a "Battonyától Nemesmedvesig" biciklitúrákra. Egy 1965-ben kiadott, úttörőknek szóló kiadványban még ez áll: Nemesmedvesen április 4-én, amikor megérkeztek a szovjetek, T. bácsi, hogy köszöntse a felszabadítókat meghúzta a harangot, " az emberek előjöttek a pincékből - béke van, béke van - kiáltozták". Gondoljunk bele, vajon mekkora valóságtartalma lehet ennek a mondatnak? Nem csupán azért, mert Nemesmedves viszonylag nagy területen elhelyezkedő szórványfalu, ahol nincsenek is igazából utcák. Elképzelhető azonban az, hogy egy teljes egészében német lakosságú községben így köszöntötték volna az oroszokat?
Ma már tudjuk, hogy a Nemesmedves területén folyó harcoknak még április 9-én is volt polgári áldozata. A szomszédos Magyarbüks több mint egy héttel a "felszabadulás napja" után, csak április 12-én került szovjet kézre. Nemesmedves történeti emlékhely lett, Magyarbüksöt elfelejtették.
O.R.
2006 óta jelentős változások történtek, Magyarbüks mégsem lett teljesen elfeledett falu. Az egykori településre vezető utat a csákánydoroszlói Civil Egyesület tagjai az önkormányzat támogatásával járhatóvá tették, a temetőt is megtisztították a bozóttól. Az osztrák oldalon Karl Böö Magyarbükssel foglalkozó honlapot indított, felkutattatta a magyarbüksiek leszármazottait, gyűjti az emlékeket.

Magyarbüks a térképen

Ungarisch Bieling (Karl Böö honlapja)
Magyarbüks (a Csákánydoroszlói Civil Egyesület honlapja)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése